Bemutató:
 |
A túra most is a normafától
indul. A következő állomás a Hármashatár-hegy
alatt lévő virágos nyereg. Ide többféleképpen
is eljuthattok, mi a szerpentint követő utak egyikét használjuk
(pl.:P). Leérve a Szépjuhásznéhez elmegyünk
a Nagy-Hárs-hegy mellet le a nagyrétig onnan, pedig
aszfalton fel a vitorlázóhoz. Hosszába áttekerünk
a reptéren és rácsatlakozunk a sárga jelzésre.
Ezen megyünk a Virágos nyeregig. Itt rámegyünk
a kék jelzésre és igen komoly gurulásokkal,
leszáguldunk a 10es úthoz.
Itt két lehetoség is kínálkozik. |
A.
A kék jelen maradva átmegyünk a 10es úton
fel a Köves bércre. Az út tényleg köves
meg gyökeres meg minden, ami megnehezíti a tekerést.
De szerencsére nem hosszú az út és a hegy
is csak domb. Végig a kéken megyünk, bal felöl
az Egri vár, felettünk pedig a Nagy-Kevély. Innentől
több csábító elágazás is van,
de mi maradunk a K-en és legurulunk a Csobánkai-nyereghez.
|
 |
 |
B.
Felkanyarodunk balra, a 10es útra és Kb. 1, 5Km.-t tekerünk
a Téglagyárig. Itt lekanyarodunk egy sóder útra,
ami egyben a Zöld jelzés is. Ennek az útnak a végig
megyünk. Kikerüljük a sorompót, és nem
ijedünk meg kirakott tábláktól, hogy VIGYÁZAT
EZ+AZ. Jobbra megy tovább a Zöld jelzés, az általában
ott legelésző kecskék mögött. |
Innentől igazi single track
élmény jön, helyenként igen technikás
részekkel, és észnél kell lenni a hullámvasút
részeknél is. De nem érdemes kihagyni.
Ezen az ösvényen megyünk a K-S-Z elágazásig,
és balra rákanyarodunk a
Redlinger Arnold útra. Innen a K jelzésen legurulunk
a Csobánkai-nyereghez.
(Természetesen mindkét útvonalról megmászhatjuk
a Kevélyeket, és utána gurulunk le a nyeregbe.)
|
 |
A Csobánkai-nyeregtől a Kék
jelzésen megyünk tovább a Hosszú-hegyi úton
kb.: 1,5 K m.-t, ahol vagy elkanyarodunk a Z jellel balra, ez felvisz
a csúcsokraés a gerincen megy, vagy jobbra megyünk
egy jelöletlen, de teljesen kijárt úton. Ez egy
kereszt mellet visz el, ami a térképeken is jelölve
van. Mindkét út a Szántói-nyeregbe visz,
ahol már a Pilis alatt állunk Pilisszentkereszt fölött.
Innen visz fel a Zöld jelzés a csúcsra. Az ösvény
lent föld - fű– kő, feljebb érve a szerpentin részhez
átvált kövesre. |
Összességében
egy igen húzós, technikás, részben egyszemélyes
ösvény, aminek a végén jól fog esni
a pihenő.
A felső szerpentin szakaszon több kilátóhely is
van, ahol ha nem a teljesítményre megy rá az
ember, érdemes megállni és gyönyörködni.
Ha felértünk a Zöldön kis tekerés után
látunk jobbra a csúcs felé egy meredek ösvényt.
Ezen kell felmenni, majd jobbra fordulva egy kapun át, feljutunk
a csúcsra. Itt több kilátóhely is van, érdemes
megkeresni őket, mert innen végignézhetjük, mi
van mögöttünk és mi vár még ránk
a túrán. |
 |
| Maga a csúcs kiábrándító,
mindenhol katonai beton épületek, talán silók
vagy kitudja mik, lepusztult állapotban. |
 |
De a sportteljesítmény nem hagyja lelohadni
a jókedvet, így az egyénre szabott pihenő vagy
nem pihenő után az utunk a bunkerok előtt lévő murva
úton visz tovább. Ez az út egy sorompó
után átvált aszfaltra, ami egy kellemes gurulás
és egy-két domb után leér a Két-bükkfa-nyeregbe.
Innen vagy a szerpentinen megyünk fel Dobogókőre, vagy
a Zöld jelzést választjuk, és erdőben megyünk.
Dobogókőn aztán lehet enni-inni, gyönyörködni
a Dunakanyarban és a kulacsot is megtölthetjük.
(Alma szezonban érdemes rámeni az Eötvös L.
Turistaházban kapható almás pitére. Felejthetetlen!!)
|
A hazafelé vezetőútra
két lehetőséget mutatunk be. Az első (A) Szentendre
felé vezet a bicikli útra a második (B) egy komolyabb
erőpróba a Nagyszénás felé. |
A.
Eltekerünk Dobogókő végéig a TV reléhez
és rákanyarodunk a K-P háromszögre. Nekünk a K
a jó mert mi a Sikárosi -rét felé megyünk.
Ez az út is rejteget meglepetéseket. Érdemes
a száguldás közepette figyelni a kövekre,
sziklákra, kisebb letörésekre. Átmegyünk
egy aszfaltúton. Az ezt követő ösvény már
komoly elemeket tartalmaz. Rögtön egy szikla letöréssel
kezd, majd egy jobb visszafordító jön mindez egy
igen keskeny ösvényen, a hegy oldalán, aztán
egy újabb sziklás rész követi. |
 |
Ezt jobbról és balról is meglehet
kerülni. A kevésbé bevállalósak jobbról
vágjanak neki. Ha ott lesztek látni fogjátok,
hogy nem mindegy. Ezután az út további része
már nem ilyen durva de azért vannak még húzós
részek. Főleg esős időben, amikor a víz az úton
folyik patakká dagadva.
Ha leérünk a sikároshoz a K jelzésen maradva
jobbra fordulunk, megkerüljük a rétet és vagy
a Ken megyünk tovább vagy kitekerünk az aszfaltútra
és egy kellemes és hosszú gurulással megyünk
el a Dömör-kapuig. Innen az aszfalton megyünk egész
Szentendréig. Az út további része a kijelölt
bicikli úton halad tovább a Batthiányi-tér
Moszkva-tér útvonalon a fogaskerekűig. Itt aztán
eldönthetjük, hogy van e erőnk feltekerni még a Szabadsághegyre
vagy Fogasozunk egyet.
B.
Ez az út a parkolótól jobbra a K jelzéssel
kezdõdik (A térképen a Matyi büfét
kell keresni.) és a Zsivány-sziklák felé
megy. Ott rákanyarodunk a S+ -ra és ezen megyünk
a Szántói-nyeregig. Ez egy kellemes szakasz. Innen a
Z jelzésen megyünk, a Hosszú-hegyi úton,
ahogy idefele jöttünk csak szinte végig lefelé.
Nagyon szuper! Ha elértünk a Csobánkai-nyereghez
ráfordulunk az aszfaltútra és ezen begurulunk
Pilisszentivánra. Itt szabadon választott útvonalon
elmegyünk a Kálváriáig és rákanyarodunk
a Piros jelzésre. Itt jön egy homokos rész, ami
visz egy kis izgalmat a tekerésbe. A piroson haladva becsatlakozik
balról a sárga jelzés is, ami újabb lehetőséget
jelent. |
 |
Ha a sárgán megyünk,
akkor az Antónia-árkon megyünk fel Nagykovácsi
fölé. Ezt csak azoknak ajánlom, akik kellő kondícióban
vannak még ekkor is. Az út nagy része tekerhető, de
kemény. A vége sziklás-köves és piszok
meredek, és ha megállsz szinte reménytelen az
újraindulás. De érdemes egyszer kipróbálni.
Ha a Pirosat választjuk, akkor felmegyünk a Hosszú-árkon
és vagy a Kéken kis kerülővel, vagy a piroson megyünk
fel a Nagy-szénásra. |
| Innen a Normafához vezetőút megegyezik a Nagyszénás
túraleírásának hazafelé vezető
részével. |
|